Külföldön élő magyar halála: ki örökli a magyarországi ingatlant?

Ki örökli a magyarországi ingatlant?

Először is azt kell tisztázni, hogy melyik ország joga alkalmazandó az öröklésre. Főszabály szerint az elhunyt halálkori szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga dönti el, hogy:

• ki az örökös,
• milyen arányban örököl,
• milyen jogai vannak a házastársnak,
• jár-e kötelesrész,
• hogyan kell figyelembe venni a végrendeletet,
• hogyan oszlik meg a hagyaték az örökösök között.

Ez azt jelenti, hogy egy magyarországi lakás, ház vagy telek öröklésénél is előfordulhat, hogy nem a magyar törvényes öröklési sorrend alapján kell megállapítani az örökösöket.

Mit jelent a szokásos tartózkodási hely?

A szokásos tartózkodási hely sosem egyszerűen bejelentett lakcímet jelent, emiatt nem számít, hogy az elhunytnak volt-e még magyar lakcímkártyája, magyarországi címe vagy magyar állampolgársága. Ezek fontos körülmények lehetnek, de önmagukban nem döntik el az ügyet.

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglalója szerint ez az a hely, ahol az örökhagyó „életvitelének súlypontja” volt; különös jelentősége van a családi élet és a megélhetés központjának. Az anyag joggyakorlat-elemző vélemény, tehát nem jogszabály és nem kötelező jogegységi határozat, de jelentős hivatalos értelmezési támpont. Kúria: A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény bírói gyakorlata, 2.6.2.1. pont

A szokásos tartózkodási hely megállapításánál különösen ezek számítanak:

Ha valaki 15 éve Németországban, Ausztriában, Hollandiában vagy más részt vevő uniós tagállamban él, ott dolgozik, ott van a családja, és Magyarországra csak időszakosan jár, akkor jó eséllyel a külföldi állam lesz az öröklési ügy központja.

Fontos különbség: a „külföldön halt meg” nem feltétlenül jelenti azt, hogy külföldön volt a szokásos tartózkodási helye. Aki például nyaralás vagy gyógykezelés alatt hal meg külföldön, annak életközpontja ettől még lehet Magyarországon.

Mi van, ha az elhunyt magyar jogot választott?

Az uniós öröklési rendelet lehetőséget ad arra, hogy valaki végrendeletben annak az államnak a jogát válassza, amelynek állampolgára. Magyar állampolgár tehát választhatja a magyar öröklési jogot.

Ez nagyon fontos különbség. Ha az elhunyt külföldön élt, de a végrendeletében érvényesen kikötötte, hogy az öröklésére a magyar jog legyen alkalmazandó, akkor az örökösök személyét és arányát a magyar jog alapján kell vizsgálni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egész eljárás automatikusan Magyarországon zajlik. A jogválasztás és az eljáró hatóság kérdése összefügghet, de nem ugyanaz.

Milyen eljárásban rendezik a magyar ingatlan sorsát?

Ha az elhunyt szokásos tartózkodási helye egy részt vevő uniós tagállamban volt, akkor rendszerint az ottani hatóság jár el az egész hagyaték ügyében.

Ez lehet bíróság, közjegyző vagy más öröklési hatóság, az adott ország szabályaitól függően.

Az örökös ezután az ottani eljárás eredményét használhatja fel Magyarországon. A gyakorlatban különösen fontos lehet az európai öröklési bizonyítvány, amely arra szolgál, hogy az örökös más tagállamban is igazolni tudja az örökösi minőségét.

A magyar ingatlan esetében ez azért szükséges, mert az örökös tulajdonjogát a magyar ingatlan-nyilvántartásban is át kell vezetni.

Kell-e külön magyar hagyatéki eljárás?

Nem mindig.

Ha egy részt vevő uniós tagállam hatósága rendelkezik joghatósággal az egész hagyatékra, akkor a magyar ingatlan sorsát is az ottani öröklési eljárásban rendezhetik. Magyarországon ilyenkor nem feltétlenül teljes hagyatéki eljárásra, hanem a külföldi határozat, európai öröklési bizonyítvány vagy más megfelelő okirat alapján ingatlan-nyilvántartási ügyintézésre lehet szükség.

A külföldön kiállított európai öröklési bizonyítvánnyal az örökös Magyarországon kérheti tulajdonjogának bejegyzését, de a bejegyzés eljárási és nyilvántartási feltételeit a magyar jog határozza meg. 2021. évi C. törvény 65. §

Az öröklési illetékszabályok külön vizsgálandók

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 2. § (1) bekezdése szerint a belföldön lévő hagyatékra minden esetben alkalmazni kell a magyar öröklési illeték szabályait. Ebből az következik, hogy az örökhagyó szokásos tartózkodási helye és a hagyatéki eljárást lefolytató ország önmagában nem mentesíti a magyar ingatlant a magyar illetékszabályok alól. Az illetékkötelezettség az örökhagyó halálának napján keletkezik.

Az örökös főszabály szerint lakástulajdon után 9%, más ingatlan után 18% illetéket fizet az örökség igazolt tartozásokkal csökkentett tiszta értéke után.

Teljesen illetékmentes az örökrész, ha az örökös:

• az örökhagyó egyenesági rokona, például gyermeke, unokája, szülője vagy nagyszülője;
• örökbefogadáson alapuló egyenesági rokona;
• túlélő házastársa;
• testvére.

Kettős adóztatás kockázata

Előfordulhat, hogy a szokásos tartózkodási hely szerinti külföldi állam is öröklési adót állapít meg. Az Itv. idézett szabályából nem következik automatikus magyar illetékmentesség vagy beszámítás a magyarországi ingatlan után csak azért, mert külföldön már fizettek adót. Az esetleges kettős adóztatás megítéléséhez ismerni kell a másik államot, annak belső szabályait és az esetleg alkalmazandó nemzetközi egyezményt.

Összegzés

Ha az elhunyt halálkori életviteli központja egy olyan uniós tagállamban volt, amely részt vesz az uniós öröklési rendelet alkalmazásában, akkor főszabály szerint annak az országnak a hatósága rendezi az egész hagyatékot, beleértve a magyarországi ingatlant is.

A magyar ingatlan tehát nem feltétlenül kerül külön magyar hagyatéki eljárásba csak azért, mert Magyarországon található.

A külföldön élés 15 éves időtartama erős jel lehet arra, hogy az elhunyt szokásos tartózkodási helye külföldön volt, de ez nem automatikus. A hatóságoknak az életvitel tényleges körülményeit kell vizsgálniuk: hol élt, hol dolgozott, hol volt a családi és gazdasági központja, hol intézte mindennapi ügyeit.