Energiaosztályok az energetikai tanúsítványon

Mit jelent a jobb és rosszabb energiaosztály?

Az ingatlanok az alábbi kategóriákba sorolhatók:

• A+++ – kiemelkedően energiahatékony (≤ 0%)
• A++ – nagyon alacsony energiaigény (0–50%)
• A+ – korszerű (50–90%)
• A – közel nulla energiaigényű szint (90–100%)
• B – átlagosnál jobb (100–130%)
• C – átlagos (130–160%)
• D – átlag alatti (160–200%)
• E – gyenge (200–250%)
• F – rossz (250–310%)
• G – nagyon rossz (310–390%)
• H – kiemelkedően rossz (390–500%)
• I – rendeltetésszerű használatra alkalmatlan (>500%)

Ez ingatlanvásárlásnál azért lehet fontos, mert az energetikai besorolás a várható fenntartási költségekre, a korszerűsítési igényre és a felújítási döntésekre is hatással lehet.

Hogyan kell értelmezni a százalékokat?

A százalékos érték azt mutatja meg, hogy az adott ingatlan energiafogyasztása hány százaléka a jogszabály szerinti elvárt szintnek:

• 100% = pontosan megfelel az előírásnak
• 100% alatt = jobb, mint az elvárás
• 100% felett = rosszabb, mint az elvárás

Ez azt jelenti, hogy egy „C” kategóriás lakás akár 60%-kal több energiát fogyaszthat, mint egy új építésű, korszerű ingatlan.

Különleges kategória: „I” (Nem meghatározható)

Amennyiben egy épület műszaki állapota miatt teljesen alkalmatlan a rendeltetésszerű használatra, a tanúsítvány automatikusan az „I” kategóriába sorolja, és ilyenkor a számszerű energetikai adatokat nem is töltik ki.

Miért fontos az energiaosztály a gyakorlatban?

Az energiaosztály nem csak egy „betű” a tanúsítványon. Közvetlen hatása van:

• a rezsiköltségekre (fűtés, hűtés),
• az ingatlan piaci értékére,
• és arra is, hogy mennyire könnyen értékesíthető vagy bérbe adható az ingatlan.

A jogszabály kifejezetten előírja, hogy már a hirdetésben is fel kell tüntetni az energiaosztályt, így a vevők ezt az információt már a döntés korai szakaszában látják.

Mi szerepel még az energiaosztályok mellett?

A modern energetikai tanúsítványok egyik legnagyobb újdonsága, hogy az épületeket két különböző szempont szerint is besorolják:

• Összesített energetikai jellemző: Ez a mutató azt tükrözi, hogy az ingatlan mennyi energiát fogyaszt a szokásos használat (fűtés, hűtés, melegvíz stb.) során a jogszabályban rögzített új épületek követelményértékéhez képest, százalékban kifejezve.
• Fajlagos szén-dioxid-kibocsátás: Ez a skála a környezeti terhelést méri, vagyis azt, hogy az épület energiaellátása mekkora üvegházhatású gázkibocsátással jár.

A besorolás alapja egy százalékos érték: minél alacsonyabb ez a százalék, annál hatékonyabb és zöldebb az ingatlan

Mit tartalmaz még az energetikai tanúsítvány?

A rendelet alapján a tanúsítványhoz az épületet vagy épületrészt jól beazonosító fotódokumentációt is csatolni kell. Ez nem puszta adminisztráció: a fotóknak az épület energetikai szempontból lényeges részeit is be kell mutatniuk:

• a tanúsítás tárgyát képező épület, jelentősen felújított épületrész, bővítés vagy önálló rendeltetési egység jellegzetes homlokzatait,
• a jellemző hőleadót és annak szabályozását,
• a jellemző ablakot,
• egész épület tanúsítása esetén – a távfűtéssel ellátott épületek kivételével – a hőtermelő és hőtároló vagy hasonló funkciójú berendezést,
• megújuló energiájú épülettechnikai rendszer alkalmazása esetén annak fotóját.

Ez azért fontos, mert az energetikai tanúsítvány nem kizárólag számításokon alapuló iratként jelenik meg, hanem az épület tényleges, azonosítható állapotát is dokumentálni kell.

Összegzés

A tanúsítvány tehát nem egyszerűen azt mondja meg, hogy az ingatlan „jó” vagy „rossz” energetikai állapotban van-e. Egy skálán helyezi el az épületet vagy önálló rendeltetési egységet, és megmutatja, hogy az összesített energetikai jellemző alapján melyik hatékonysági kategóriába tartozik.

A tanúsítvány öt évig hatályos.